Kalandos útunk a könyvtárba

Az egész úgy kezdődött, hogy november 5-ére írnom kell egy kétoldalas házidogát a Hall-Heroult elméletről általános kémiára, és ehhez szerettem volna anyagot gyűjteni. Elmentem már két egyetemi könyvtárba is ( 3 napon át kutattam, hogy találjak egy normális cikket/könyvet hozzá, de mind hiába...vagyis annyira nem, mert végül egy könyvet csak találtam hozzá, ami talán jó is lesz ) na és elhatároztam, hogy szerencsét próbálok a hosszúpályi könyvtárban is. Egyből írtam Szandinak, hogy ha szombaton ráér akkor kísérjen el,  legalább beszélgetünk egy jót.

Eljött a szombat, de szokásomhoz híven nem tudtam elkészülni az eredetileg megbeszélt időponthoz, így eltoltuk egy órával. Na 11 órakor neki is vágtunk a könyvtárnak...Kicsit sietősre vettük a tempót, egyrészt azért, hogy lerázzuk egy kissé kellemetlen ismerősünket, másrészt pedig mert szombatonként 12kor már zár is a könyvtár. Elértünk a kereszteződéshez, és életünket kockáztatva átszaladtunk az úttesten... már csak percek kérdése és ott vagyunk... belépünk a művelődési ház területére, és mit ad az Isten, egy  gyereksereggel találjuk magunkat szembe ... na de mi ettől sem tántorodtunk meg. Tovább mentünk. A következő pillanatban egy idős hölgy megpróbálta elterelni a figyelmünket..csokit, vagy valami ajándékot osztogatott az ott lévő lurkóknak... Egy pillanatra elgondolkoztunk Szandival, hogy álljunk-e be a sorba, mindketten alacsonyak vagyunk ( főleg én :P ), és simán be tudtunk volna olvadni a gyerekekkel teli környezetbe... fel se tűnt volna nekik hogy nem tartozunk oda... de aztán erőt vettünk magunkon és passzív ellenállásba kezdtünk..majd a könyvtár felé vettük az irányt.... 10 lépést sem tettünk és újabb akadállyal találtuk magunkat szembe. Ezúttal egy óvodáskorú kisfiú próbált megfélemlíteni. ( természetesen álcázva szándékát ) Egy bábu volt előtte, aminek a szája helyén egy nagy lyuk volt. Ezen kellett átdobni a labdát. Hát mondanom sem kell, hogy kik álltak a bábuk előtt...( igen..mi ) Egy dobás...két dobás...szerencsénkre mindkettő mellé ment. Amikor a bábura felelős fiatalember látta szemünkben a félelem jelét, feltehetően megsajnált, mert szólt, hogyha nem sietünk a 3. dobás sikeres lesz. Hallgattunk rá, és gyorsabban szedtünk a lábunkat. Hát ezt is megúsztuk. Mostmár csak 7-8 lépésre volt a könyvtár. Kezdtünk fellélegezni, amikor az ajtón egy óriási cetlit látunk... 2013. szeptember 28-án a könyvtár zárva van...igen...az utolsó döfés... Ha ezt tudjuk, akkor inkább beálltunk volna az idős hölgy sorába ingyen ajándékért....

Na de nem baj...sétálgattunk, beszélgettünk...Szandit felköszöntöttem :P
De ezt majd egy másik bejegyzésben folytatom :P :D